 |
|
|
|
|
Ha a vesék működése megszűnik, orvosi segítség nélkül
a beteg halálát okozza.
|
 |
A veseműködés mesterséges pótlása egészen az 1960-as
évek elejéig megoldatlan volt, ekkor kezdődtek meg a
művesekezelések és a veseátültetések. Jelenleg mindkét
megoldás teljes mértékben rutineljárásnak tekinthető.
A művese- pontosabban dialíziskezelés során a beteg vére
mesterséges módon, vagy egy gép segítségével egy szűrőrendszeren
átvezetve - haemodialízis - vagy pedig a hasüregbe engedett
élettani oldat rendszeres cseréjével - peritonealis dialízis
- tisztul meg a mérgező anyagoktól. Egy betegnek átlagosan
heti háromszor négy órában kell haemodialízis kezelésre
járni egy műveseosztályra. A peritonealis dialízist pedig
a hasüregbe engedett folyadék hatóránkénti cseréjével
folyamatosan, otthon is lehet végezni (CAPD kezelés).
Ma már ezekkel a kezelésekkel egy beteg akár évtizedekig
is életben tartható, azonban a veseműködés helyreállítása
és a dialíziskezelés elhagyása csak egy új átültetett
vese működésével, vesetranszplantációval érhető el.
Az alkalmas donor
A veseátültetés nem kis műtét. Mint minden műtétnek,
úgy a veseátültetésnek is meg vannak a feltételei. A
legelső feltétel a szöveti hasonlóság. A másik feltétel,
hogy a szervezet alkalmas legyen a műtétre.
A donor vesével szembeni immunválaszt a 6.számú kromoszóma
rövid karján található fő hisztokompatibilitási komplex
(MHC) által kódolt humán leukocyta antigénrendszer (HLA-rendszer)
és a fő vércsoport antigénrendszer határozza meg. Vesetranszplantáció
esetén a HLA-rendszerből hat antigén, a HLA-A, -B, -DR
antigén párok egyezősége vagy különbözősége határozza
meg a donorvese iránti immunválasz erősségét. Ennek
megfelelően hazánkban az európai gyakorlattal egyezően
a recipiens kiválasztása egy adott donor veséhez a minél
jobb HLA-egyezésen alapul.
A vércsoport antigének szintén megtalálhatóak a donor
vese endotheljének felszínén, ezért csak vércsoport-kompatibilis
donorvese transzplantálható (pl."B"-s donorból "B" és
"AB" vércsoportú recipiensbe).
A veseátültetés immunológiai feltételei a következők:
- Vércsoport-kompatibilitás
- Negatív keresztpróba donor és recipiens között
- Minél jobb HLA-egyezés donor és recipiens között
A szövettipizálási vizsgálatokat és az országos várólistáról
a donor veséhez a megfelelő recipiens HLA-rendszer szerinti
kiválasztását az erre a célra rendelt országos intézetek
végzik. Sajnos a legalaposabb laboratóriumi vizsgálatok
alapján sincs teljes bizonyosság az adományozott vese
befogadására.
Mivel nem kis műtétről van szó, így mind a két ember számára
kockázatot jelenthet. Az adományozónál is felléphetnek
szővődmények, így mindenképpen jól át kell gondolni döntésünket.
Fontos szempont, hogy magunk döntsünk az adományozásról.
Ha nincsen rá erkölcsi okunk, ne engedjünk a rábeszélésnek,
s semmiképp ne várjunk ellenszolgáltatást! Viszont ha erkölcsileg
fontosnak tartjuk, jól átgondoltuk és kiállunk döntésünk
melett, életet menthetünk.
Mind a donor, mind a beteg akár közvetlenül a műtét előtt
is minden következmény nélkül megváltoztathatja elhatározását.
|
|
|
|
| 28. hétre jöttem a világra. A kisbaba kori agyvérzésem után, 2008
júliusában, összefogásnak köszönhetően, túl vagyok az első őssejt-kezelésemen
ami máris kissebb javulást eredményezett ... |
|
 |
| hisz az általad adott vér a különböző gyógykezelésekhez
(pl.: kemoterápia) ugyanúgy, mint a nagyobb műtétek kapcsan
fellépő vérszükséglet pótlásához is nélkülözhetetlen. |
|
|
|
|
|
